Fesztiválbetegség. Gondoltam én. Állítólag ez az, amikor sok port lélegzel be, ettől legyengül az immunrendeszered, majd könnyen elkapsz akármit. Az elmúlt 2 évben mindig így volt, gólyatábor, vagy Masters of Rock után menetrendszerűen lázas/náthás lettem. Aztán elmúlt.

3 hete köhögök, de nem sűrűn, viszont ha igen, akkor addig, amíg van levegő a tüdőmben. Elég szar, de mivel ritka, annyira nem érdekelt. Gondolotam most, hogy itthon vagyok egy kicsit, majd megint elmúlik. Aztán muter elküldött orvoshoz. Lazán előadtam neki a dolgot, mire ő belekukkantott a torkomba... Aztán érthetetlen szavakat mondott, gondolom az orvosok latinul káromkodnak. Azt mondta, elég durva. 1000mg-os antibiotikum, tüdőszűrő, helló. Kérdezte, hogy torokfájás, hátfájás, nyakfájás stb, van-e? Nem volt, most már van... :D

De holnaptól Baja, Sick látogatás. 1000mg-os antibiotikumra lehet inni? Most mi lesz velem? A Dr. House-ban mindig azt mondják, a rossz antibiotikumtól meg is halhatnak a betegek, de egy májelégtelenség minimum. Haha!

A nap száma pedig: The Who - Baba O'Riley Érdemes megnézni ;)

Out here in the fields
I fight for my meals
I get my back into my living.
I don't need to fight
To prove I'm right
I don't need to be forgiven.
yeah, yeah, yeah, yeah, yeah

... talán a július egyik legjobb napja volt, bár igaz, nehéz egyet kiválasztani. Gyorsan lepörgött ez a hónap, nem? Mintha tegnap lett volna, amikor a kocsis elkezdte fűzni Petrát a fuvarok alatt, vagy ahogy látom lesápadni a velem szemben ülő horvát csajt, amikor a dombról hátrafelé csúszó lovaskocsi 180°-ot pördül 2 másodperc alatt. Vagy amikor 2 nappal később megláttam ezt a képet a Dunántúli Naplóban :D De ne fussunk ennyire előre!

Az egész persze a tervekkel indult... és a tervek megvalósításához pénz kell. Ezért 3 napra visszatértem régi törzs-kocsmámba, ahol radEEr-t (a csaposok koronázatlan királyát) helyettesítettem a pult mögött. Kemény 3 nap volt, a napi 16 óra folyamatos meló mellett gyakorlatilag csak aludni volt időm. Érdekes vendégeim voltak, többségük szórakoztató, pár vicces, egy kevés idegesítő. Például a srác, aki fűvel akart fizetni a pálinkáért. Aztán ott volt a 3 fős srác társaság, akik 2 csajt hívogattak meg először rumos colara, ami akkor éppen akciós volt, de aztán a második kör után az agyuk valahogy véletlenül Bacardi Colara váltott, ami egy 9000ft-os végösszeget eredményezett. Persze a lányok az utolsó busszal leléptek :))) Sok élettapasztalatot jelent 3 napi kocsmárosság, de a legnagyobb tanulság amit levontam az egészből, hogy nagy szopás napi 8 óránál többet melózni, és nem is olyan hülyeség egyetemre járni...

"Money feels good" - mondják. És igen, meló után rögtön irány Balatonfenyves, ahol első este a Junkies és a The Gathering autogrammok mellé valahogy bekerült egy Alapjárat autogramm is. Ne kérdezzétek kik azok, én sem hallottam még róluk soha. De a sok Cuba Libre által okozott deleríum hatásairól van egy pár fénykép a fejemben, ha más nem is. Másnap úgy nézett ki, ezt az estét soha nem heverjük ki...

Nem is volt rá időnk, pár nap Balatonfenyves után szinte rögtön indultunk is tovább a cseh MastersOfRock-ra. Erről is írtak már előttem. Itt megtanultam, hogyan éljek túl 3 napi rockfesztivált 3000ft-nak megfelelő koronából, miután első este alvás közben kirabolták a sátrunkat. Azóta sincs kedvem kiflit és májkrémet, vifon levest, vagy paprikáscsirkeízűzacskóstésztát enni :)) Ja, és tudtátok, hogy a profi zászlólengetők a Kossuth térre járnak gyakorolni? Na de azért jól éreztük magunkat, hiszen a barátok mindig ott vannak, ha baj van! Hazafelé éjjel 1-kor indultunk Csehországból. Hihetetlen jó érzés egy hétfő hajnalon végigszáguldani a teljesen kihalt Szlovák autópályán, vagy a felkelő nap sugarai által körvonalazott balatoni hegyeket megpillantani, miközben DJ Ludmilla - Nowsound Exposure The Requiem mixének utolsó 10 percét hallgatod és csak suhansz abba az irányba, amerre az otthonodat sejted.

Reggel 9-kor be is estem az ágyba, hogy egy fél napot átaludjak, majd este összepakoljak egy kissebb költözésre. Konyhacucc, ruhák gyors mosása és pakolása, intenzív pihenés. Másnap reggeltől pedig ICWiP és beköltözés az UNIV koliba! Az első 2 nap a 40 kolléga megismerésével telt, hiszen össze kellett szoknunk ahhoz, hogy 200 külföldi diákot utána 10 napig pesztráljunk minden gond nélkül. Napi 4 óra alvás, reggel fél 8-ig ébrenlevés, minden este buli más helyeken (Labor, Trafik, Cyrano, IH, Univ...), mosolygás... ezek teljesen természetes dolgok az ICWiP-en, de olyan a hangulat, akkora a pörgés, hogy nem bánod, úgyis magával ránt! Borkóstolás, extrém sport park, focikupa, cheerleader verseny... Jó kis munkahelyi körülmények :D A spanyol srác otthon azt hallotta, hogy a magyarok sokat isznak, de amikor én beszéltem vele, ő is részeg volt, aztán fél órát beszéltünk a koktélokról és a nőkről. Az olasz csajok szerint a magyar pasik a legjobbak, és a fesztivál végén pedig alig akartak elmenni a külföldiek. Mi hostok/hostessek pedig végre hazamehettünk pihenni... hogy másnap már afterpartyzhassunk.

Most pedig éppen egy orfűi pincepörköltes-jageres-rumos buli utóhatásait "élvezem", és azon gondolkodom, hogy az augusztusom hogy lehetne még a júliusnál is jobb :) Ötleteket várok :D

-Áh nem éri meg, ne ugorj... -Figyelj haver, lenn van a csajom, a söröm, a kocsim, az életem. Nem fog elszakadni. Te meg kapd be különben is. - mondta azzal a fura elszántsággal a szemében. Az élettel, az élni akarással, a jókedvvel mely mindig is az övé volt. Az élni akarással, mely mint tudjuk most már három másodperccel késöbb örökre kihuny. Érdemes volt? Talán igen. Végül is miért haljunk meg? Házasságért, gyerekért, munkáért, pénzért, azért a kibaszott hazáért? Ugyis tudom, Tadzsikiztánt jelölöd meg a neten...  Ugyis tudom, hogy könnyen akarsz meggazdagodni és hamar elkölteni a pénzt. Ugyis tudom hogy csak dugni akarsz, nem szeretsz te senkit magadon kívül. Bazdmeg ugorj. Bazdmeg élj, vagy halj meg úgy, ahogy te akarod. Én itt maradok. Itt maradok és sírok. Itt maradok és lemegyek azzal a kibaszott daruval...

Szerencséd, hogy öregapádnak szólítottál, egy az életed, az sem tartott volna sokáig, mondta, pedig csak egy helyet keresett egy csíkszeredai kocsma előtt, hogy hugyozzon. És a Weisz Esztit nem tetszik ismerni, öregapám? Ő is Eszti, mint minden lány, amikor megszületik, csak olykor néhányat átneveznek. Jóképű, nálam alacsonyabb, világos a haja, a szeme...a szeme színére nem emlékszem. Tudja, tipikus székely, lassan beszél és megfontoltan. Sehol se találom. Nem, felelte idősebb Részeges Béni, s különben is, hugyozni mindig a szekér mögött kell. 

 

Te foglald le a vöröst, addig én lefektetem a gyereket, szólt a legkisebb fiú kopasz budai útitársa. Azért, mert bolond volt, gonosz, telis-tele hibákkal, mint én. Valódi volt, ha érted mire gondolok. Képtelen kanyarokkal teli út, mely a nyílt mezőn tör előre, mégsem bánja, pedig nem tudja, merre tart. A hozzá hasonló utakon szoktak öngyilkosok lenni. Ezért vagyok biztos benne, hogy ő az életem szerelme, mosolygott. Tudod, szeretek írni. Mint a hangjegyek a kottán, nem, mint a tánc. Rend. Választékos küszködés. Lekerekített mozdulatok. Nyit és zár. Nyit és zár... Mi volt ez a hang? Mintha, lánccsörgés...és egy tompa puffanás.

A vörös hajú nő előtt állott a vártemplom. A 14-16. század között épült, a gótikus művészet remeke. Különösen szép a szentély hálóboltozata, a faragott szentségtartó és a környező erődtemplomokból idekerült oltárok. Érdemes külön megkeresni a hajó jobb oldalán lévő padot díszítő címereket, valamint az előcsarnokban, a passzió jeleneteket ábrázoló freskókat. Egyszerűen gyönyörű, táncolta végig a tekintete. Kár, hogy a fiával jött, gondolta a legkisebb fiú, s ment, mendegélt tovább a világba nagyokat húzva csikóbőrös kulacsából.