Hála a kortárs kultúra pécsi fellegvárának, a FEEK-nek, ingyen megtekinthettük Benigni új filmjét a Tigris a hóban-t. Jean Reno is szerepel benne. A vélemények vegyesek a filmről. Közben csöppet még becsiccsentettünk az Urániában.

A film után a buliáshoz megfelelő hangulatban és társaságban indultunk a TK-ra. Cógi magától értetődően megfelelt a strici szerepre, melyet rendkívül hitelesen alakított és pár perc után már ő is elhitte magáról hogy mindenkit ő futtat. Az este tanulságai alapján álljon itt pár fontos ismérv a jó pimp-ről!

Az igazi pimpnek van kishaverja, aki vele nevet és meghallgatja bölcsességeit.

Jó hangulatú és nagyszámú nő veszi körül

Keményen bánik a területére merészkedőkkel, mesterien leckézteti meg őket

A Pimpstuff. Elengedhetetlen, a pimp-lét sava-borsa. Ezen a képen jól megfigyelhetők olyan kulcselemek, mint a fux, a feltűnő zakó, passzent sállal és az állandóan nyitott, lendületes fekete ing. Télen sapkát is hordhat, hisz kopasz feje fázhat.

Imidzs - egy jó képért a szomszéd lakótelep üzletembereivel is hajlandó tűzszünetet kötni

Érzéki, vad lányok, akik már a tánctéren elvesztik tőle eszüket

Ennyit mára a pimpek világáról! Látogassátok szorgalmasan a Pimps and Hookers bulikat, mert nagyon vicces és kellemes élményekben lehet részetek! És öltözködjetek bátran.

Gyújts te is gyertyát azokért a görényekért, akik már átsétáltak a Szivárvány Hídon, s fák és hegyek között játszanak és futkosnak együtt.

Hosszú. Irgalmatlanul hosszú. Leírhatatlanúl, átláthatatlanul... stb és ehhez hasonlók.

A tény hogy ennek a félévnek a kiterjedése időben és térben egyaránt végtelen, még nem jelenti azt, hogy az azt követő téli vizsgaidőszakot ne tekintenénk - bármely furcsa is ez a fizika törvényeit tekintve - oly hihetetlenül közelinek.

Az útikalaúz megemlíti továbbá azt is, hogy az egyetem alkotta szabályok alapján működő univerzumban való zötykölődés helyett, a kisebb-nagyobb akadályok - úgymint a vizsgaidőszakra való végtelen várakozás - könnyen áthidalható az úgynevezett "Házibuli-hajtóművel".

A Házibuli-hajtómű - ahogy ezt a könv írja - minden valószínűséggel a legcsodálatosaab találmány szerte a végtelenségben. Ez a remekmű az eonokkal ezelött feltalált Babazsúr-mátrixon alapuló technológia egy továbbfejlesztett változata. Az új hajtómű-rendszer több okból is gyorsan elfoglalta régi társa helyét szerte a galaxisban.
1. Lényegesen tovább működött, mint este fél 8,
2. Nem kellett többé Micimackós meghívókat írni.

További érv ezen meghajtás mellett - bár ezt sokan vitatják a Plurális Alpha kvadránsban - hogy a Házibuli-hajtómű által generált Ciccentési-Részegségi (igen instabil) Erőtér valószínűtlen módon bár, de képes egyazon légtérben lévő műanyagüveges-típusú bort és olcsóbb fajta kólát egyazon tárolóedénybe sűríteni, némely stoppolók legnagyobb örömére.

Az, hogy ez a tény még ma is megosztja a tudóstársadalamat univerzum szerte, két egyszerű tényezőre vezethető vissza: először is némely tudósok erősen ellenzik a bor-kóla ilyetén módon való tömörítését bizonyos morális okokból, másodszor hogy ezen fent említett tudósokat soha nem hívják el ezekre a bulikra.

A SMAFU! útikalauz stopposoknak még egy nagyon fontos tanácsot ad a hátralévő 28372397 időegység (másodperc, esteleg év, hónap -meghajtástól függően) legyűrésére, mégpedig a hátlapjára nyomtatott nagy, barátságos betűkkel:

sick: Hallod Te gyakran viszel el csajokat ilyen szöveggel, hogy "fodrásznak tanulok, gyere, megnézem a hajad?"

pesti arc: De várj, miközben a wc-ben nyaltam, ilyeneket sikított, hogy isten vagy, isten vagy!

 

lol. és egy csaj ült a mellettük lévő fülkében. 

Ilyenek is készültek, időközben. http://fehernindzsa.freeblog.hu http://hodessteve.freeblog.hu http://perry.freeblog.hu http://nyuszi.freeblog.hu

...és ez akkor nekem olyan szezonkezdő post bizti, pedig már kezdődött, sok hete, bizony. Tegnap pl. egy iszonyatszörnyű este keretében örökre (erre az évre) elkárhozódtunk az erasmusosoktól, szintmaffia lettünk, készült pár randa fotó, és szörnyű volt a vacsi, és szörnyű a zene. De próbálkozunk, azért, majd.

Ja, és a hét legjobb senki-se-tudta-hogy-volt bulija a Vidámparkban volt, délután 1-től éjjeli 1-ig 500ft-ért mindenki megcsodálhatta, milyen iszonyatosan vérgáz ez a pécsi csoda. Az elvileg fél 7kor zárt (gyakorlatilag éjjeli 1-ig izzadó) 35-40 éves szórakoztatógépek közül kiemelendő a fekete pozdorjafalakkal, billegő raklapokon és hirtelen mélyülő szivacsokkal sokkoló Elvarázsolt Kastély, és az Óriáskerék, aminek sajna nem tudtam lefényképezni az öreg, fonnyadt kezelőjét, amint az ölében tartott szikrázó, füstölő (!) tolóellenállással uralkodik az elemek felett. Sejthető, hogy mindez már akkoriban is szar volt, csak akkor a pórnép háta mögött még ott volt az ávós pisztoly. Ja, meg volt amatőr ordítósmetál, meg hajnalba hajlóan nu-jazz dj elég tűrhető vizuálokkal meg borárakkal, teljessé téve ezt a közepes kötelező pécsi-arc-protokollprogramot.

Meg feldobáltam azokat a képeket, amiket csak úgy útközben nyáron, és egyenként nem akartam kiposztolni ide:

- dobáljatok pénzt ilyenbe,
- küldjétek a gyerekeitek az izzadt trikós csávóhoz ide,
- szerezzetek komplexen egyszerű szuperképességeket innen,
- menjetek a tagok közé itt.

A kép.tár még mindig áll, de addigis legyen mit nézegetni még, ittvannak Sick gólyatáboros fotói, Steve, töltögess te is, elvileg te fotóztál többet. Vagy mi.

(legördít, "free" gombra kattint, megvárja míg letelik az idő, beírja a kódot, letölt)

- Bizony, mi tettük tönkre. - mosolyogtunk lesajnálóan, s a Rekviem egy álomért négere sírva fordult az oldalára a végigdolgozott nap után visszaemlékezve régi, szabad életére.

Szerény kompániánk vasárnap a borfaluba látogatott, jó zene és finom borok mellé parkoltuk a koccintóst.

 

Hétfőn pedig az egyetem kezdődött el, már reggel járt a katalógus a Kubában, az első napot pedig a TK-ban ünnepeltük. Ejnye másnap, fáradtság, de a kedd már az edzésről szólt, újra elkezdődött a háború. 

 
Szerdán szülinapi buli (ahol a gólyáim a gumimaci és a vodka keverésével egy hihetetlen koktélt alkottak), tegnap pedig a Séta térre ültünk ki pár üveg borral, majd fent a külföldieknek adtuk elő a stricit és a verőlegényt.

- Túl sok az input. - jelentette be Borz az ágyban fekve, mikor két részeg hajnali négy körül berontott a szobába. Jobbnak is láttuk békén hagyni az alvó oroszlánt, s a tescoba vándorolni kis borocskáért. Majd pedig fiatal copfos iskolába tartó védőangyalok vigyáztak ránk reggelig a buszokon, tettye felé, kertvárosba és még sorolhatnám.

 

 

Kedves gólyáimat az a megtiszteltetés érte, hogy az Uránia mozi ajándékaként megtekinthették ezt a nagysikerű produkciót, így hát Cogival lenyúlva két jegyet, mi is beültünk a hátsó sorba.

Szeretnék elbeszélgetni azzal a mélységesen intelligens filmszakértővel, aki az angol címek magyarrá konvertálásával foglalkozik, már a Bigyó felügyelő is elég gagyi volt, de a Rém rom tényleg egy utolsó kategóriás rajzfilmre utal.
A kövér, a béna és a pedál csaj egy öntudatára ébredő ház ellen küzd és ennyi a történet. A poénokat 4 liter becsempészett borral sem tudtuk feldobni, a megrajzolás még jó, de a grafikusok a témát látva biztosan felsírtak párszor. A sztori már alapból hülyeség, az egyetlen jó dolog Steve Buscemi hangja lett volna, de sajnos a filmet szinkronizálva néztük. Nézték.

Ne nézzétek meg. Soha.

(Hétfőn meg mindenki jöjjön tüntetni a 48as térre a tandíj ellen, én leszek az egyik koordinátor vagy mi a szösz, csütörtökön meg ingyen vonat indul Pestre. Jó móka lesz.)

Hamár így vége a nyári uborkaszezonnak, énis jelentkezem. Nem akartam a kereskedelmi csatornák példáját követve, érdekesség hiányában telefosni, értelmetlenséggel a blogot, ugyhogy nemisírtam inkább. Az utóbbi egy hónap legfontosabb eseménye talán az, hogy az Inside the McDonald's, rövid párbejegyzéses élete, igenegyszerűen végetért azáltal, hogy kirúgtak. Tanulságként talán azt vonnám le, hogy ne bízz senkiben, főleg a McDonald's-ban nem.

Más. Ugye nyár aprópóján énis, a nemkevés koccintós(kokkintósz, hogyha magyarul akarjuk kimondani) elfogyasztásának útját választottam. Segítségemre volt ebben nagyon sok ember, köszönöm nekik a bősz támogatást, hogy mindig társaságot tudtak nekem biztosítani, és gondoskodtak arról, hogy a szabadnapjaim mindig örömben mókában és kacagásban teltek. Egy teljesen jó nyáron vagyunk túl, vagy legalábbis én. Ismét nyáron kellett kedvesre találnom, ez lesz a trend ezentúl szerintem.

Mostanában kezdem örömemet lelni a főzőcskézésben. Eddig tojásrántottát upgradeltem szanaszét. Elég fasza dolgok jöttek ki belőle. De most szintet léptem, és a tojást krumplira váltottam, és ez már talán igazi kajának is elmegy. Majd ha Unwind elvtárs megint kaja versenyt hirdet, énis nevezek. Előre izgulok mak mak.

Pár nappal később, hogy nyaraltunk apunál egy kellemeset, megtekintettük Pest tűzijátékának feldúlt áldozatait, ex kedvesem átadva egy könyvet a Nők szexuális életéről szakított velem. Lágy mosolyomat egy nyárzáró buliba és a BTK-TTK-MK gólyatáborba vetette a sors, ahol hájas karok uralkodtak az étel fölött, az ártatlan gumikrokodilt egyszerűen megbaszták, a sátán pedig ásóba bújva járta a világot.

 

A Smafusok meg csapjanak a lovak közé, indul a móka.

 

A Laterumban 250 a Soproni.

Van Kaposváron egy nagyon kellemes környék, úgy hívják Kisgát. Két éve szinte mindig erre járok haza autóval a városból. Az út felénél van egy völgy, annak alján kanyarodik egy főút amelybe csatlakozik egy mellekéút a szembe dombról. Nekem a főúton visz az utam. Ma nem adták meg az elsőbbséget a kereszteződésnél. Egyikőnknek se lett baja és a fickó aláírta hogy elismeri a vétkességét. De ijesztő volt.

 

Mi Smafu szerkesztők ezen a nyáron is a legmozgalmasabb rendezvényeken és koncerteken vettünk részt, utaztunk és mindeközben buliztunk, fényképeztünk és ismerkedtünk. Nem is csoda, hogy ezután se időnk, se energiánk nem maradt bejegyzéseket írni!
Én személy szerint lusta is vagyok. Ezért nyaramat rövid, képes beszámolóban foglalom össze:

Június 08-31-ig Olaszország, Toszkána: ide csak az utazást kellett fizetnem. A Lions Club 25 ezer forint ellenében bárhol biztosít nektek egy szuper 3 vagy 5 hetes nyaralást. 3 ha Európában maradtok, 5 ha Európán kívülre mentek. Mellesleg a VB-t is akkor nyerték meg. Még szerencse hogy Fenyvesen már készültem bulizásból :)

 

Augusztus elején ünnepeltük Punczy barátunk szülinapját. Bálint is hazalátogatott egyszer, kétszer így szokás szerint letáncoltunk mindenkit

A Somogy-megyei Hencsére teljesen véletlenül talált rá édesanyám. A falu teljesen jelentéktelen is lenne, de itt van az ország egyik legjobb golfpályája. Kedvesemmel tettünk egy próbát. Tiger Woods nem reszket. Viszont nagyon sokat nevettünk és még a kis golfautót is vezettem!

Ellátogattunk Balatonmáriára és Budapestre is. Nagyon romantikus volt: homokoztunk a strandon, fürödtünk és napoztunk. Sétáltunk a Dunakorzón, megnéztük a Parlamentet és a Nemzetit. Másik életre szóló élményem mikor hajnal 4kor egy budai késdobálóban pálinkáztam öltönyös, visszafogott skinhead barátommal. Bőrdzsekis keménygyerekek és késelők jöttek be legurítani a műszak utáni sört. A tulaj összeveszett az egyik csapos fiúval. Erre nagyon bölcsen javaslatot tettem neki, hogy nevezze faszládának. A tulaj ezt kicsit erősnek vélte, mert ahogy mondta "Azé' nem! Végül is a fiam". Ezután tökösnek hittek. Vagy nem, de nem vertek meg :)

Augusztus 23-24-én pedig a Zánkai BTK-TTK-MK gólyatáborba utaztam, csatlakozva a Senior Baluhoz és Sickhez, Esztihez, Borzhoz és Gabihoz. A szokásosnál kicsit brutálisabb, de bűbájos gólyalányok és az esti bulik hozták a magas szintet. Borzzal lejmoltunk, Gabi szerelembe esett, Balu szuper senior volt, Esztit akarták a tesisek, Sick vallásfilozofált, van még egy seb a térdemen:)

Mellesleg ma beköltöztem életem első kolijába.

Egy röpke könyvajánló:

Először két könyv, melyek írók gyermekkoráról szólnak. Abszolút magyar öntudatú emberek írták (tehát teljesen elfogadhatóak minden internacionalizmust vagy túlzott liberalizmust ellenző léleknek is), varázslatosan játszva és dolgozva anyanyelvükkel:

Szabó Magda - Ókút
Sütő András - Engedjétek hozzám jönni a szavakat

Mindkét könyv korkép és vallomás is egyben: más-más körülményekről és történelmünk eseményeinek hétköznapi hatásairól is szólnak. És szólnak arról, ami egy író életében olyan jelentős: hogy hogyan szerették és tanulták anyanyelvüket ezek a kiemelkedő művészek. Mellesleg olvasmányosak is.

Nyitott és türelmes látogatóinknak, akik nem mentesek némi olvasói szenvedélytől, ajánlom James Joyce - Ifjúkori önarckép c. könyvét. A gyermekkor és felnövekedés, férfivé és művésszé válás útját regény formában közelíti meg Joyce (nem kell Ulysses szintű bonyolultságtól tartani). A fordítás is kitűnő. Fantasztikus leírásokat olvashatunk olyan élményekről amelyeket kisgyermekként talán mi is átéltünk és kiválóan adja vissza a gyermekkor mesésnek tűnő világának hangulatát.

(plusz egy versike, megörökítve a gólyatáborból való hazautazás hangulatát:)