Kedves ismerőseim!

A következő 3 hónapban ne keressetek: egy robot fog helyettesíteni. Ő majd ellátja azokat a teendőket, melyekre csekélységem képtelen lenne. Hogy nehogy lebukjak, én addig hibernáltan alszok majd és egy össznépi fűszoknyában táncolós fenyvesi buliról álmodok.

A robot elbánik következő teendőimmel:
harmadikos és ötödikes lurkóknak angol tanítás, ügyelet, koncertre vinni őket, javítani a dogáikat, itthon ellenőrizni a füzeteiket; szakdoga filóból - csak átírás, szerkesztés; szakdoga angolból - még kb. 30 oldal; szakdoga pedóból - még 20 oldal; védések, záróvizsgák; személyiségfejlesztő tréning; retorika kurzus; egyetemi kurzus tartás konzulenssel minden hétfőn; Memoq fordítóprogram használatának elsajátítása; Kerényi konfi megszervezése; nyílt előadás tartás (febr 3-án 18 h-ra várlak titeket szeretettel a BTK irodalom phd-s termébe!), stb, stb, stb.

A robot kávéval üzemel. Ha összefuttok vele szívesen veszi ha meghívjátok egy koffeinbombára.

Kb. május közepén fagyasztom ki magam, addig is, agyő amici!

Párizsban sem lehetnek biztonságban! 

kicsit átsimogatva, megvagdosva, feltúrbózva....pte feek, buli-e vagy.

köszönettel jeromosnak a finomhangolásért

Kedves Édesanyám!

Egy olyan történetet szeretnék elmesélni neked, ami velünk, szántó-szenes közi berni pásztorokkal nem mindennap esik meg! Halga hát:

Hideg hajnal volt, én éppen csináltam a szokásos bernipásztorkodós dolgaimat, amikor is arra lettem figyelmes, hogy két sötét figura közeledik felém. Furcsán boldognak tűntek, sokat nevettek, talán -gondoltam magamban- jol sikerült a szilveszteri bulijuk, biztos annak örülnek. Akkor kezdtem kissé gyanakodóvá válni amikor az egyik -nevezzük Sálasnak- elkezdett lóbálni egy övet a kezében, miközben a másik -a Kalapos- bőszen mutogatott felém. Azt se tudtam melyik herémet nyaljam meg meglepetésemben, mikor az utóbbi azzal a lendülettel átreppent a keritésem fölött, és mint a macska, zajtalanul, két lábára érkezett pont mellém. Először gyilkos bernipásztor-módra elfutottam ijedtemben a kert másik végébe, ám amikor elkezdett hívogatni és becézgetni nem tudtam ellenálni a sármjának, odamentem hozzá. Először megsimogatott, majd hirtelen, szinte emberfeletti erővel a feje fölé kapott, és a kerítés túloldalán áldogáló Sálas erős kezeibe dobott. Biztonságban éreztem magam, hisz Sálas már-már elképzelhetetlenül stabilan állt a két lábán, minden rendben volt. Megvolt az első kerítésugratásom, majd Peti, a szomszéd ló orra alá dörgölöm ezt is. Ezután persze elöntött a belülről szakadó féktelen jókedv engem is - szabad voltam! Láttam, hogy a  fiúk is szaladnak, neki iramodtam én is. Nyelvemen éreztem az új év hűs levegőjét, bundámat szította szél, a hópelyhek csillogtak örömkönnyeimben. Befutottam a Szigeti utat széltében s hosszában, csak Sálas tudott visszafogni gyengéd kezeivel és puha övével, de nem zavart, jól esett, hogy törődnek velem. Ezután megérkeztünk új barátaim kastélyába. Először vonakodtam bemenni, gondolván illetlenség lenne ilyen hajnali orákban zavarni, de eztán meggyőztek ezek a kedves fiatalemberek, hogy nem lesz semmi baj, biztos mindenki szivesen vár. És milyen igazuk volt! Már a bejáratnál ülő nagyobbacska kékruhás úriember is (gondolom a lakájuk lehetett) széles vigyorral várt minket, két hatalmas kezével tessékelt le minket a játszós szobába. Elmondhatom nektek, hogy ilyen csodát még nem láttam. A kastély néhány, még ébren lévő lakója rögtön jött köszöntésemre, ujjongatva, visongatva, szintén olyan jó kedvvel, mint ahogy Sálast és Kalapost pillantottam meg először. Bevallom őszintén itt aztán teljesen átengedtem magam a mámornak. Fiúk, lányok, kétlábúak, nem érdekelt semmi, mindenkivel összefeküdtem. (Igen, igen, ittam is rendesen.) Ezek a pillanatok örökké az agyamba égtek, életem legszebb percei voltak ezek. De aztán, mint mindig oly sokszor, ennek a mókának is véget kellett vetni. Sálas és Kalapos kitünő úriemberek módjára egészen az ajtómig kisértek, egy percre se hagytak magamra a sötét utcákon. Visszatérve lakosztályomhoz sajnos megint szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy engem ott kutyaszámba se vesznek. Kísérőim mindent megtettek, hogy visszamehessek birtokomra, csengettek, telefonáltak, de hiába. Szerencsére ilyen könnyen nem adták fel, segítőket toboroztak két kékegyenruhás személyében. Ők is nagyon kedvesek voltak! - és még mondják, hogy romlott ez a világ! Piha! - Miután sikeresen visszakisértek kerítésemen belülre, láttam rajtuk, hogy milyen boldogok, és ez az én lelkemet is megmelengedte. Szinte nem is akartam, hogy elmenjenek, de tudtam, hogy még sok dolguk van, talán a következő nap egy másik hozzám hasonló, boldogtalan szerencsétlennek aranyozzák be az éjszakáját. Örömmel hallottam meg, hogy a kékegyenruhások, akik velem is olyan kedvesek voltak, szíves örömest hazaviszik őket kastélyukba. Elmorzsoltam egy könnyet az emberség ilyen csodálatos megnyilvánulása elött. Túláradó szeretettel integettem feléjük, miközben a még mindig könnyes szemememmel búsan néztem, ahogy a kék-fehér autó belevész a hajnali ködbe.

Remélem még látom őket.

Üdvözlettel,

Buborék

P.S.: Kép van több is. Itt.

UPDATE:

"Biztonságban éreztem magam, hisz Sálas már-már elképzelhetetlenül stabilan állt a két lábán, minden rendben volt."

Mindenkinek köszönöm a részvételt, remélem jól éreztétek magatokat.

Én úgy érzem, hogy az eddigi legjobb Szántós szilvesztert hoztuk össze, erről a képek is árulkodnak.

Jó nézegetést!

- jó társaság, jó zenék, jó buli

- durva ittalvási lehetőség

- végre nem lesz Nojci!

Infók lejjebb és a plakáton, ez már a végleges lista a biztosan (beöltöző) résztvevőkről. Komment és írlak fel.

1. Sick
2. Jeromos
3. Drim
4. K. Zsu
5. B. Dávid
6. Borz
7. S. Kriszta
8. Azeszti
9. Steve
10. Manuella
11. Tetwes
12. Babó
13. Szabika
14. V. Petra
15. Tams
16. Kustos
17. I. Boglárka
18. Pici
19. Sztike
20. Clown
21. Dex - baja
22. Bob bácsi - baja
23. Guppi - baja
24. Magda
25. Vidó
26. Sati
27. Lamas
28. E-Star
29. Etterka vagy mi
30. Elvis
31. Samu
32. Mikey
33. Twi'lek
34. Zoárd
35. Karesz
36. Norbi
37. Karalábé
38. István (a Karalábé szobatársa)
39. S. Viki
40. M.G.V.N. Réka

Először is bocsi, hogy nem írtam eddig. Sok dolog, ez az. Ennek ellenére a legalkalmasabb helynek mégis a smafut gondoltam, hogy megosszam veletek ötleteim.

A Smafu név immár összeforrt a Szántó Kollégiummal, évek során sok kis kommandósként sikerült egyre beljebb cserkésznünk magunkat. Emiatt is a koli mostani fennállásának utolsó(hüp-hüp) szilveszterét illene durvára összehozni.

Alapötletek:

- Van egy 150 főt befogadni képes klubhelyiség, melyet TOTÁLISAN a kedvünkre szabhatunk!

- Nagy hangfalak, erősítő, UV fény, reflektorok felszerelve, zene egy jackban végződik, bármit rá lehet dugni (még egy mobilt is)!

- Van projector az esetleges karaokee showhoz!

- Van egy büfé, a tulajjal tudok egyeztetni, hogy kedvünkhöz és igényeinkhez faragják a felhozatalt!

- Van sok lelkes ismerős, aki összetart és nem akkor lóg a kolin/velünk, ha nincs már máshol hely! (A portásokat én megoldom)

- És egy kis kollbizes pezsgőrakományról is eshet szó! (egykét baszóvendégszobáról is!)

- Ez csak egy átlag koli buli?

- Hülye vagy!

Választhatunk idén stílust, melynek beöltözünk, a zene a tuccogós lófasz helyett borz féle übercsodabugi, beer pong, koktél, együttes, BÁRMI!

Eddig már csupa válogatott fiú, lány jelezte megjelenését, még nem nyitnék listát, de jó lenne elkezdeni az agyalást, hogy ki mivel tudna hozzáadni a kultúrfeszthez!

Nyár elején a kolit lerombolják, mire felépül, felelősségteljes apák/anyák leszünk köcsög szilveszteri vacsorákkal meg cégesbulival.

Egyszóval basszunkodaígyutoljára!

Valószínűleg a kora reggel és a fejemre sűrűn hulló kásás, hószerű matéria okozta, hogy engedtem a csábításnak betértem a "Büfé a Baranya Autóiskola udvarában" nevű csodacsárdába. Annak ellenére, hogy egy vendég volt, vágni lehetett a füstöt (délelőtt 08:24-kor). A tulaj hangosan köszöntött és megkérdezte mit kérek. Egy 170 forintos melegszendvicsre pályáztam. Emberünk ellenben egy mondatban rávilágított a következőkre: 1. ennyiért csak egy alap szendvicset kapnék; 2. viszont 230-ért is csak egy sonkás-sajtosat; 3. ám egy hamburger is mindössze 270; 4. vegyek azt. Oké. Legyen.

A tulaj hambi készítése közben közölte a másik vendéggel, hogy sajnos aznap még nem volt piacon, a zöldség nem friss. Kiabáltak, hiszen ő az egyik sarokban sütött, a vendég az átellenes sarokban ült.

Zöldségdarabolás után nekilátott húst sütni - cirka 15 percig egy húspogácsát. Közben feleségével telefonáltak, így a hely személyes varázsát erősítette, hogy minden családi problémát hallottam.

Összesen 22-3 perc volt a 'hambi' elkészítése, tulaj odaszól, hogy mit kérek - végre! gondolom, kaja - mondom naívan, hogy 'ketchupot és majonézt', mire kitette őket a pultra a hambi mellé és kivonult az asztalhoz ahol addig ültem, az újságokat piszkálni. Odahozni a kaját snassz lett volna.

Miután megettem a hambit (1,5 perc) a tulaj a kezembe nyomott egy reklámcetlit. 'Ha máskor jön, szóljon ide előre telefonon, és megcsinálom a hamburgert időre!' Ez ám az ajánlat! Szóval ha bármelyikőtök az Árkád közelében kár hívja A Büfé-t és elkészítenek mindent időre :D